Ünnepi köszöntő

Szolgaságunk idejében,
Minden ember csak beszélt.
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!

Petőfi Sándor, „A márciusi ifjak” című versének kezdő soraival köszöntöm Önöket, tisztelt hölgyeim és uraim ma, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 161. évfordulója alkalmából.

Március van. Az a hónap, amelynek a neve a magyar nyelvben a szabadság legelső metaforája. Ennek a névnek illata van, párája van, ebből a névből minden tavasszal kivirágzik a három varázslatos erejű szó: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.

Ez a hónap - tisztelt győriek -, az ifjúságé, a tiszta emelkedettségé, a félelem nélküli fellépésé, a korlátozhatatlan akaraté. 161 éve tudjuk, hogy március nem kér, hanem teremt, megtart vagy megszüntet. Március szívében, 15-én, nehéz talajszinten tartani a mondatokat, nehéz a földön megállni a nagy ősökre való emlékezés ellenállhatatlan eszmeiségében.

Március 15-én Petőfiék tiszta erkölcsét, bátorságát, igazát ünnepeljük. Ünnepeljük a szabadságot, amely elérhető közelségbe került ugyan, de amelyért még nagyon sokat kell tennünk. A márciusi ifjaknak azért sikerült 161 éve, mert egyet akartak, egy irányba haladtak. A mi társadalmunkat mára megosztottá tette a hatalmi érdek, megosztották a magyarságot. A szabadság, amely 1848-ban is győzött, akkor közös erővé kovácsolódott. Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, a mostani nehéz időszakban is szüksége lenne az országnak a közösségért tenni akaró újító szellemiségű kovácsokra.

Március idusa mindig elődeink nagyságát, önzetlen hazaszeretetét juttatja eszünkbe. És nem utolsósorban véráldozatukat, amely nemzetük szabadságának oltárán marad. Az elmúlt 161 évben a márciusi ifjakat más korok más nemzedékei követték. Aligha lehetne rangsorolni, ki tett le többet a haza oltárára: az 1848-as szabadságharc hősei, a múlt évszázad két világháborújának hős magyar katonái, vagy az 1956-os pesti srácok, akik tizenévesen benzines palackokat dobáltak az elnyomókat szolgáló szovjet tankok lánctalpai alá. A magyar történelem hősei ők mindannyian, akikre kötelességünk emlékezni és a jövő nemzedékét emlékeztetni.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, emlékező győriek!

1848. március 15-e jelenti azt a tradíciót, amely annak idején megteremtette a modern értelemben felfogott nemzetet, a polgári szabadságot, jogegyenlőséget és alkotmányosságot, eggyé téve a haza és a szabadság fogalmát. Ez a korszak óriásokat adott, olyan politikai generációt, amely – Bibó István szavaival élve – Európában példamutató módon vezényelte le a magyar társadalom átalakulását, melynek során felmutatta a bátorság és a tisztánlátás erényeit, s nem riadt vissza a hősies áldozatvállalástól. 1848 márciusának polgári forradalma még most is jelenkor számunkra. Mert a polgárosodás még mind a mai napig befejezetlen. Az ünnep szerepe, fontossága is az, hogy magunkba nézzünk, mérleget készítsünk, hol állunk, hogyan állunk az elérendő célok, feladatok megvalósításában.

1848-ban és 1990-ben is nemzeti függetlenséget, polgári Magyarországot, politikai demokráciát, a határon túli magyarok kulturális visszaemelését a nemzetbe, sajtószabadságot, felelős kormányt akartunk. Számos intézmény, jogi keret létrejött. És mégis, miért érzi az emberek túlnyomó része ma csalódottnak magát? Miért érzi kiszolgáltatottabbnak, védtelenebbnek magát és családját, bizonytalanabbnak a jövőjét? Miért közömbös a megszerzett politikai szabadság iránt, miért nem becsüli a döntéshozókat, a parlamentet?

Mára felismerhetővé vált, hogy az 1848-as forradalom kezdetben és elsősorban nem a nemzeti függetlenség mozgalma volt. 48 nemcsak a politikai szabadságjogok mozgalma volt, nemcsak az alkotmány sáncai mögé akarta beemelni a népet, nemcsak a törvény előtti egyenlőséget hirdette, hanem valódi gazdasági felemelkedést, és lehetőséget kínált azoknak, akik addig kirekesztettek voltak a nemzetből.

Jól látható ma már, hogy 1848-ban a szabadság és a haza szavaknak szociális tartalma is volt, sőt sokak számára ez volt elsősorban. Az úriszék eltörlése, az úrbéres szolgáltatások felszámolása, az ősiség, a tized megszüntetése éppúgy ott található az első követelések és intézkedések között, mint a rendes országgyűlés, az unió Erdéllyel, a nemzetőrség, az önálló felelős kormány.


Tisztelt ünneplő győriek!

Ma is igaz Széchenyi üzenete: „Szabadság és jólét! Polgári lét mindenkinek!” Nekünk olyan polgárosodás irányába kell haladnunk, amely a lehető legtöbb ember számára jelent felemelkedést a mai lesújtó helyzetből. Amelyik képes korlátozni a mindenkori elit önzését, nem táplálja a korrupciót, hanem képes felemelni a lecsúszó szegényeket, a kiszolgáltatottságba sodródó rétegeket. Mindez felelős, tudatos és távlatos társadalmi-gazdasági feladat, egyben morális, és erkölcsi kérdés is. S ezen a területen bizony 161 éve némiképp jobban álltak.

161 éve az idegen katonaság, az idegen hatalom nehezítette a helyzetünket. Ma hol egy világgazdasági válság, hol a hóvihar, vagy az árvíz. Ezeken is tudnunk kell úrrá lenni, bármilyen nehéz is. 1848 kapcsán nem feledhetjük, hogy történelmünk e szakaszában virágzott ki a magyar nyelv, született meg a szuverén magyar állam, és a felelős magyar kormány.

Akkor, a polgárosodás korai szakaszában alakult ki az a vágy, hogy nyugodt, gyarapodó polgári demokráciában éljünk. Ezt akarta ez a nemzet 1848-ban, ezt akarta 1956-ban, ezt akarta 1990-ben, és valljuk be őszintén, a többség erre vágyik ma is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!