Figyelem! Az Ön által felkeresett archív weboldal már nem frissül. Amennyiben Győr Megyei Jogú Város megújult honlapjára szeretne ellátogatni, úgy kattintson ide: gyor.hu!

×Figyelem! Az Ön által felkeresett archív weboldal már nem frissül. Amennyiben Győr Megyei Jogú Város megújult honlapjára szeretne ellátogatni, úgy kattintson ide: gyor.hu
image
image
image
image
image
image
image
image

A MÁRTÍROKRA ÉS ÁLDOZATOKRA EMLÉKEZTEK GYŐRBEN

Dr. Ottófi Rudolf alpolgármester tartott megemlékezést Nagy Imre Magyarország mártírhalált halt miniszterelnöke újrateremtésének 20. évfordulóján…

A városi önkormányzat és a Nagy Imre Társaság Győr és Környéke Szervezete június 16-án tartott koszorúzási ünnepséget a Bisinger sétányon felállított Golgota emlékműnél.

Az ünnepségen az alpolgármester elmondta: Nagy Imre elsőrendű vádlott bűnös a népi demokratikus államiság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás bűntettében, és ezért őt a népbírósági tanács halálra és teljes vagyonelkobzásra ítéli” - ez volt az ítélet. Gimes Miklóst és Maléter Pált is halálra ítélték. Ők kegyelmet kértek, Nagy Imre viszont nem.

„Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek” – mondta Nagy Imre az utolsó szó jogán.

A népbírósági tanács rettenetes arroganciával kegyelmi tanáccsá nyilvánította magát, és elutasította a kegyelmi kérelmeket. A kivégzéseket a Kozmai utcai börtön udvarán hajtották végre 1958. június 16-án hajnalban. A holttesteket összedrótozták, kátránypapírba tekerték és jelöletlenül elföldelték a börtön udvarán. 1961-ben hamis nevek alatt az Új Köztemető 301-es parcellájában temették el őket, sokukat arccal lefelé.

A 301-es parcella sírjait a húsz évvel ezelőtti újratemetést követően, tavasszal azonosította az exhumálást végző bizottság. Az újratemetés Nagy Imre és társai kivégzésének 31. évfordulóján volt. A megemlékezésen rengetegen vettek részt.

Dr. Ottófi Rudolf beszédében úgy fogalmazott: „Nagy Imre sorsa azért tragikus, mert nem vette tudomásul, vagy nem akarta tudomásul venni, hogy a nagyhatalmak nem fognak beleszólni az általuk is elismert szovjet érdekszféra „belügyeibe”. Nagy Imre biztos nem akarta volna, hogy mi legyünk a legvidámabb barakk. Az biztos, hogy húsz évvel ezelőtti újratemetése a diktatúra temetése is volt, amikor egy szégyenteljes kor zárult le. A mártír miniszterelnök újratemetésén óriási tömeg mozdult meg, besúgók hadával és mesterlövészekkel az állampárt is komoly erőket mozgósított, de 1989. június 16-án a magyar rendszerváltás megtörtént.”