A Páneurópai Piknikre emlékeztek

A Páneurópai Piknik 20. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a városháza aulájában, 2009 január 17-én, szombaton…

A kiállítást  dr. Ottófi Rudolf, győri alpolgármester és Bernd Vöhringer, Sindelfingen főpolgármestere nyitotta meg.

Dr. Ottófi Rudolf megnyitójában elmondta, a Páneurópai Piknik története az ötlettől a megvalósulásig érdekes és nagyon tanulságos. Valójában akkor lehet az összefüggéseket, az eseményeket és következményeik súlyát megérteni, ha felidézzük a kort, az akkori politikai összefüggésrendszert, mely lassan már sokak számára feledésbe merül.

A Páneurópai Piknik az osztrák–magyar határon, Sopron közelében 1989. augusztus 19-én tartott békedemonstráció volt. Elvileg, az akkor formálódó, törvényen kívüli ellenzék minden tevékenysége büntethető lett volna. Ilyen volt többek között a Páneurópai Piknik szervezése is, amelyet „tiltott határátlépésben való segélynyújtás”-nak is lehetett volna minősíteni! Ebben a zavaros, átláthatatlan, „kristályosodás” előtti feszült helyzetben született a Páneurópai Piknik gondolata. Ritka az olyan esemény, ahol az ötlet egy bizonyos személyhez köthető. A Páneurópai Piknik ilyen. Mészáros Ferenc akkor debreceni – ma már soproni – lakos fejében fogant meg a gondolat Debrecenben, 1989. június 20-án, a Habsburg Ottó debreceni előadását követő vacsorán. Az asztalnál Habsburg Károllyal arról beszélgettek, hogy minden kedvező kilátás ellenére még háborítatlanul áll a Berlini Fal, valamint a vasfüggöny a „belnémet” határon és Csehszlovákia nyugati határán is. Mészáros Ferenc úgy vélte, hogy beszélgetésüket Magyarország ausztriai határán kellene folytatni, ahol a tényleges határvonalon tüzet rakva, szalonnát sütnének egy piknik keretében úgy, hogy a vendégek egy része Ausztriában, a másik része Magyarországon ül – demonstrálva az egyes kelet-európai országok nyugati határain uralkodó állapotok különbözőségét. Az elgondoláson jót derültek – és más témára tértek át.

Később azonban a gondolatokat tettek követték, majd a két ország beleegyezésével ehhez szimbolikusan 1989. augusztus 19-én egy határátkelőt nyitottak Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland) és Sopronkőhida (Steinambrückl) között háromórányi időtartamra. Ugyanazon a helytől 4 kilométerre már ezt megelőzően, 1989. június 27-én az akkori osztrák külügyminiszter Alois Mock és magyar kollégája Horn Gyula közösen vágták el a határzárat, hogy kihangsúlyozzák a megfigyelő-berendezések lebontását, amelyet Magyarország 1989. május 2-án elkezdett.

Több mint 600 NDK-állampolgár használta fel a vasfüggöny megnyílásának rövid pillanatát arra, hogy nyugatra szökjön, miután előzőleg röplapokon felhívták a figyelmüket a Páneurópai Piknikre. A magyar határőrség az érvényben levő lőparancs ellenére sem avatkozott közbe. Valamivel távolabb több ezer NDK-állampolgár várakozott a határátlépés esélyére, akik nem bíztak a határ megnyitásában. Ezért azoknak a száma, akik nyugatra távoztak ezen a napon, alig néhány száz volt. A következő napokban a magyar kormány kérésére a nyugati határ őrizetét megerősítették, így az NDK-polgárok 1989. szeptember 11-én bekövetkezett végleges kiengedése előtt viszonylag keveseknek sikerült a szökés. A Páneurópai Piknik fontos mérföldkő azokban a folyamatokban, amelyek a német újraegyesítéshez vezettek. Minden évben augusztus 19-én emlékünnepet tartanak a határ megnyitásának helyén. A Piknik szervezői az ellenzéki Magyar Demokrata Fórum illetve a Páneurópai Unió, a fővédnökök Habsburg Ottó és Pozsgay Imre voltak. A szögesdrót szimbolikus átvágását a nemzetközi Páneurópai Unió főtitkára, Walburga Habsburg Douglas végezte. – emlékezett az alpolgármester.

Bernd Vöhringer, Sindelfingen főpolgármestere ugyancsak fontos történelmi eseményként említette a Páneurópai Pikniket, amely – mint mondta – mérföldkő volt Európa térképének újrarajzolásában, Németország újraegyesítésében. A főpolgármester kihangsúlyozta, a vasfüggöny nem magától omlott le, kellettek hozzá a tettre kész emberek.

Bernd Vöhringer emlékeztetett arra is, hogy az 1989-es évszám Győr és Sindelfingen számára azért is emlékezetes, mert ebben az évben lettek testvérvárosok, amely egy gyümölcsöző együttműködés alapja volt.