Az 1848-1849-es Forradalom és Szabadságharc vértanúira emlékeztünk

2010. október 6-án Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata a Batthyány téren állított Batthyány-emlékoszlopnál tartotta emlékező ünnepségét…

Miután Világosnál letették a fegyvert, befejeződött az 1848-49-es szabadságharc. A császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukás után kerültek az osztrákok fogságába. Ők a nemzet vértanúivá váltak: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Dr. Somogyi Tivadar alpolgármester emlékező beszédében elmondta, ők hittek igazukban, esküjük szentségében, szavaik tisztaságában, így nyílt tekintettel várták a jövőt. S tudták jól, mire számíthatnak. Mind a tizenhárman meggyőződéssel vallották, hogy az általuk szolgált ügy méltó, igaz ügy, amelyért érdemes minden kockázatot, áldozatot vállalni. Sokáig bíztak abban, hogy a győztesek méltányosan ítélik meg esküjük és tiszta lelkiismeretük diktálta tetteiket. Levelek, naplórészletek bizonyítják ezt. Egészen az ítélet kihirdetésének órájáig reménykedtek, de felkészültek a védekezésre is. Amikor pedig eljött a végső óra, olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük.

Dr. Somogyi Tivadar úgy fogalmazott, október 6-a hősei tudták, hogy egy nemzet ereje abban rejlik, hogy nagy közössége hisz abban: nemcsak múltja és jelene, hanem ígéretes jövője is van. Hisz abban, hogy vannak céljai, és erejét mozgósítani tudja annak érdekében, hogy közös nagy céljait el is érje. Az 1848-as vértanúk hősiessége a magyar nemzetet Európa példaképévé emelte, mert ezeknek a hazafiaknak volt ereje és elhivatottsága, hogy akarják a változást, s volt bátorságuk is, hogy kiálljanak elveik és hitük mellett.

Az aradi mártírok hősiessége azt is üzeni, hogy akik tehetik, az utódok, akikre nehéz örökségüket hagyták, nekik tovább kell küzdeniük. Hogy minden cél, ami akkor megfogalmazódott, valóban és tényleg értelmet nyerjen ebben a hazában.

A megemlékező beszéd és az ünnepi műsor után a győri szervezetek, intézmények, a diákság helyezte el az emlékezés virágait.