Civilek a polgári társadalomban - második előadás

Dr. Ottófi Rudolf alpolgármester nyitotta meg a Civilek a polgári társadalomban című előadássorozat második estjét, mely témája ezúttal a család volt, a család, melyet az alpolgármester a nemzet immunrendszerének tart, a társadalom legkisebb, de talán legfontosabb egységének.

Az első előadó Székely Hajnalka, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke volt, aki „A nagycsaládok érdekvédelmének beágyazottsága a társadalomba” címmel tartott előadást.

Székely Hajnalka kifejtette, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének legfőbb tevékenységei közé tartozik a családok védelme. Az Egyesület alakulásakor 1987-ben a szervezet fő célkitűzése volt, hogy elérjék a SzJA tervezett bevezetése helyett a családi jövedelemadót. Hozzátette, úgy tűnik, erre mindmáig várni kellett. Az elnök asszony kiemelte, most először fordult elő, hogy a területért felelős miniszter felkérte az egyesületet szakmai együttműködésre.

Az előadó a kormányprogramot elemezve elmondta, a család nem csak a saját örömére, hanem a közjó érdekében is vállalja a gyermekáldást.  Most amikor a demográfiai problémák ránk zúdulnak, és a korfa inkább koporsóalakká torzul, fontos lenne a gyermekáldásra való ösztönzés.

Fontos a kormányprogramban az anyák részmunkaidőben való foglalkoztathatóságának a lehetősége.  Statisztikai adatok szerint a gyermekes anyák munkaképessége sokkal jobb, mint a gyermektelen nőké. Jobban tudják megszervezni idejüket. Fontos kihívás a kormányprogramban a családbarát munkahelyek létrehozásának támogatása is.

A következő előadó Gyertyás János, a Familia Nagycsaládos Egyesület elnöke volt. Előadásának címe : „A család szerepe a mai magyar társadalomban”

Gyertyás János előadását nagy kihívással kezdte, megpróbálta definiálni, mi a család. Egy európai bizottság hosszas munkával ezt már megpróbálta egyszer, de úgy döntöttek végül, mellőzik a definíciót. A gyermekeket megkérdezve azonban látható, a definíció nem is olyan bonyolult: Apa, plusz Anya és a gyerekek, meg a szív, mely körbeveszi őket - jelképezi a szeretetet. Ilyen egyszerű, ahogy a gyermek látja a családot egy jó családban.

A család szétverése folyamatosan zajlott történelmünk során. A honfoglalás kori családmodell egyszerű volt, a letelepülő több generáció egy faluközösséget alkotott. Az öröklődés nem egyénenként történt, hanem családonként. Ki lehetett ebből lépni, de akkor nem járt semmi. Ebben a modellben a válás sem volt értelmezhető. Ez a közösség büntetőjogilag is együttes felelősséget vállalt. Ehhez képest máig nagy utat tettünk meg.

A mai modellben, amikor az emberek egy része megpróbálja család nélkül leélni az életét, az ember magára marad, de deformálódik a korfa is. Ahogy tolódik ki a házasságkötés kora, úgy torzul a korfa. A férfiak korábbi elhalálozása még tovább torzítja ezt, és látni, hogy a nők egyre nagyobb százaléka lesz idős korában magányos.

A következő részben az oktatás-nevelés kérdése merült fel. A gyerek nevelése otthon kell, hogy kezdődjön. Az előadó szerint, ha egy gyermek az első három évben nem kapja meg a családjától a jó indíttatást, a jó nevelést, az óvoda, iskola már képtelen lesz teljes körűen korrigálni. Ma már a szülők is sok esetben nevelési hiánnyal küzdenek. Többgenerációs problémával állunk szemben.

Ezután Borsfai László Az Értelmi Fogyatékosok Fejlesztéséért Közhasznú Alapítvány elnöke lépett a mikrofonhoz. Előadásának címe: „Sérült Gyermek a családban” volt.

Ez a probléma mindenhol előfordulhat nagycsaládban is kis családban is. Különleges jelentősége van a családnak a sérült gyermek esetében. A sérült gyermek tudatos döntés eredményeként él a családban, de könnyen felborulhat az egyensúly, a gyermek és a család, a házastársak között. Hibázhatnak a szülők, amikor a sérült gyermek miatt felhagynak a hagyományos nevelési módszerekkel, így ösztönösen szegregálják gyermeküket.

Ezután dr. Kálmán Zsófiára hivatkozott az előadó. A bánatkővel kirakott útról beszélt. A szülőnek újra kell gondolnia korábbi értékrendjét, új stratégia kell a család egyensúlyának megőrzésére. Ha sérült gyermek születik, az első ami feltűnik, a csend.

Rengeteg kérdés vetődik fel a szülőkben. Hosszú időbe telhet a felismerés, majd ezt követi az útkeresésé időszaka. Az ok keresés helyett a változtatás szükségességének felismerése következik, majd pedig az elfogadás. Ezután lehet felmérni a saját életút változását.

A szülő számára borzalmas a jövőtől való félelem. A sérült gyerek számára megfelelő életutat kellene találni.

Előadását Márai szavaival fejezte be: „Miért nem mondunk le róluk? Mert egyáltalán nem biztos, hogy az emberiség legnagyobb erőfeszítését a tökéletes birkózók, a hibátlan gladiátorok teljesítik, igen azt hiszem a satnyáknak is dolguk van a világban, és talán nem is olyan utolsó feladat az ő dolguk.” – számolt be a programról dr. Ottófi Rudolf alpolgármester.