Díszközgyűlés Zechmeister Károly emlékére
A száz éves évforduló alkalmából az elmúlt héten koszorúzták meg a Nádorvárosi Köztemetőben Zechmeister Károly sírját. Az ünnepség február 4-én folytatódott a Zechmeister Károly utcában az egykori városvezető emlékképének megkoszorúzásával, majd pedig a Városháza dísztermében a díszközgyűléssel, amelyen Borkai Zsolt polgármester így emlékezett Zechmeister Károlyra:
Hölgyeim és Uraim, tisztelt emlékező és ünneplő egybegyűltek!
Minden korban éltek olyan emberek ebben a nemzetben, akik képesek voltak önzetlenségükkel, tudásukkal, tartásukkal és méltóságteljes kiállásukkal erőt és összetartozást mutatni a magyarságnak. Honalapítók, ország- és városépítők, hazafiak és lokálpatrióták, akik nemcsak éltek és alkottak közöttünk, de szolgáltak, és azt is vállalták, hogy alárendeljék saját érdekeiket, ha úgy kívánta az idő és a hely, a szülőföldjük és az otthonuk.
Egy ügyre tették fel az életüket, és erős hittel példát mutattak azoknak, akik mögöttük álltak. Elvitathatatlan volt, hogy vezetésre termettek, és első emberként mégis ők végezték a legáldozatosabb, a legönzetlenebb szolgálatot. Így vált minden cselekedetük példaerejűvé, és így maradtak meg a nemzet, a közösség emlékezetében a legnagyobbakként.
Kedves Barátaim, Tisztelt Győri Polgárok!
Ma itt ezen a helyen egy olyan várospolitikusra emlékezünk, akinek nemcsak kora, de a mostani utódok, sőt a jövőbeni generációk is sok köszönettel és hálával tartoznak. Győr legsikeresebb és legnagyobb polgármesterére, Zeichmester Károly munkája, erőfeszítései, emberi nagysága és városvezetői eredményei előtt hajtunk ma fejet ezen a díszközgyűlésen, halálának 100. évfordulóján.
Az evangélikus Zechmeister-család ősei a XVIII. század közepén kerültek Magyaróvárról Győrbe. Zeichmeister Károly Győr polgármestereként nagy rátermettséggel, rendkívüli energiával látott hozzá a pénzügyek rendezéséhez, az ügyintézés korszerűsítéséhez, a tanács tekintélyének helyreállításához. Politikai nézeteiben a kormánypártot követte, de több ízben túl is lépte ezt a keretet, ha az 1848-as polgári forradalomról, a forradalom jeles személyeiről, s az ország önállóságával összefüggő kérdésekről esett szó.
Városvezetői, hivatali működésének kezdetén választották 1888 tavaszán Kossuth Lajost Győr díszpolgárává. Zechmeister Károly Kossuth Lajos temetésén személyesen vezette a városi küldöttséget. A szabadságharc 50. évfordulóján méltón emlékezett a reformkor és szabadságharc nagy alakjaira, a haladásért és függetlenségért folyó hősi küzdelemre.
A városi közigazgatás mechanizmusának megváltoztatásában, a lakosság tájékoztatásában fontos szerepet szánt az 1889-től induló Győr város Hivatalos Értesítőjének. E rendszeresen megjelenő kiadvány a szorosan vett közigazgatási ügyek, intézkedések mellett a város kulturális és közhasznú intézményeiről, a társadalmi életben felmerült lényeges kérdésekről is hírt adott.
Győr városa gazdaságilag az 1870-es évektől kezdve válságos helyzetbe került. A vasúthálózat kiépülésével azonban Győr fontos közlekedési gócpont lett, kedvező lehetőséget teremtve a válságból történő kilábaláshoz.
Zechmeister Károly ezekre az erőkre támaszkodva dolgozta ki nagyszabású városrendezési tervét, s határozott lépéseket tett ennek megvalósítására. Felismerve a kedvező lehetőségeket, Győr városát ipari, kereskedelmi, kulturális központtá kívánta kiépíteni. Szombathellyel és Sopronnal vívott küzdelemben szerezte meg a királyi táblát Győrnek, melynek székháza 1892-ben épült fel. Az ítélőtábla tisztviselői számára ugyanebben az időben városi bérházak épültek.
A 90-es évektől igen jelentős vasúti beruházásokra került sor, melyekhez Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Győr országgyűlési képviselője nyújtott komoly segítséget. Új vasúti pályaudvar, teherpályaudvar, felüljáró-híd jelzik e téren a nagy építkezéseket. 1892-ben új 80 ágyas közkórház építését fogadta el a városi közgyűlés, mely 1895-re épült fel. 1890-ben a kormány 5 új kereskedelmi és iparkamara felállítását határozta el, melyek egyikét Győrött szervezték meg.
1897-ben felépült a Frigyes-laktanya. A 90-es évek elején épült újjá a sétatéri nagyhíd és a hosszúhíd. Zechmeister Károly különösen nagy figyelmet, rendkívüli energiát fordított az igényeknek megfelelő, ugyanakkor a város nagyságát is szimbolizáló új városháza megépítésére.
Nagy érdeme, hogy a városfejlődés szempontjából fontos ügyek döntésekor elfogadható indoklással és határozottsággal maga mellé tudta állítani a törvényhatósági bizottsági tagok többségét.
Az 90-es évek az oktatási intézmények létesítése terén is eredményeket hoztak. 1892-93-ban épült fel a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola (ma Révai Miklós Gimnázium) új épülete, melynek létesítéséhez 55.000 forinttal járult hozzá a város. Ezt követték a Felső Kereskedelmi Iskola, (ma Baross Gábor Közgazdasági Szakközépiskola) a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola (ma Jedlik Ányos Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium), az I. sz. Polgári Fiúiskola (ma Radnóti Miklós Általános Iskola) alapítása, melyek rövid időn belül új épületet is kaptak.
Zechmeister Károly tervei között talán az első helyet foglalta el Győr ipari nagyvárossá fejlesztése. Megfelelő telekárakkal és adókedvezményekkel indult meg az ipari üzemek létesítésére vállalkozók idecsalogatása. Városfejlődés szempontjából nagy jelentőségű volt 1896-ban a Magyar Vagon- és Gépgyár megalapítása. Ez az ipari üzem mennyiségi és minőségi változást hozott a szakmunkásképzésben, a munkáslétszám növekedésében, a politikai, kulturális és a sportéletben, a lakásviszonyok javulásában.
Mindent a városért - ez volt a jelszava. Ennek szentelte az életét, tudását, szellemi erejét. A város érdekében kifejtett tevékenységét kortársai is nagyra becsülték. 25 éves városi szolgálati jubileuma alkalmával 1906-ban ünnepi közgyűlésen köszöntötték a törvényhatósági bizottság és tisztikar tagjai, s munkássága elismeréseként az arcképét ábrázoló domborműves ezüst-plakettel ajándékozták meg.
Az állandó megfeszített munka a század elején kikezdte egészségét. 1906. december 31-i hatállyal került nyugállományba. Hivatalának utolsó hónapjait betegen töltötte, így őt az 1906. december 13-án megválasztott Wennes Jenő helyettesítette hivatalában.
Zechmeister Károly 1910. január 28-án halt meg Budapesten. Temetésére több ezer városi polgár kíséretében 1910. január 31-én a régi győri köztemetőben került sor. Hamvai ma az új köztemető díszsírhelyén nyugszanak. Halála évében utcát neveztek el róla, mely 1948-ig viselte nevét. A rendszerváltozást követően ismét van utcája Zechmeister Károlynak Győrben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves emlékezők!
100 esztendő hosszú idő. Még sem felejtjük nevét, tetteit. Hogyan is tehetnénk?! Hiszen szerte a városban épületek, házak, utcák, hivatali rendszer emlékeztet nap mint nap az ő tevékenységére. Zechmeister Károly büszke lenne, ha látná ma
Szeretnénk mi, a fejet hajtó utókor híven őrizni az ő emlékét. S ezt nem tehetjük másképpen, mint azzal, hogy hasonló önzetlenséggel, áldozatossággal, odaadással viseltetünk
Zeichmeister Károly a honalapítók, az ország- és városépítők nyomában járt. Fejlődő közösséget teremtett, távlati célokat jelölt meg, amelyek sok esetben halála után teljesültek. Nagyívű munkája, széles látóköre, perspektívát jelentő elképzelései örökre ott hagyják keze nyomát
Győr legnagyobb polgármestere súlyos örökséget hagyott ránk. Hiszen mi, akik most a hivatalát viseljük, nem válhatunk méltatlanná az ő emberi nagyságára, szolgálatára, lokálpatriotizmusára. Azzal az értékrenddel, azzal a szellemiséggel, azzal az előrelépés és teremtés iránti, szűnni nem akaró vággyal kell nekünk is dolgoznunk Győrért, ahogy ő tette hajdanán.
Tisztelt Győriek!
Miközben Zeichmeister Károly halálának 100. évfordulójára emlékezünk, legyünk büszkék az ő emlékére, az ő iránymutatására, és arra, hogy győriek vagyunk. Legyünk büszkék, s valljuk magunkénak az ő hitvallását, amit sosem veszített szem előtt: mindent a városért!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
A díszközgyűlés résztvevői Zechmeister Károlyról és koráról szóló előadásokat hallgathattak meg a délután folyamán.
Megosztás:
