Jövő héten nyílik Popovits Zoltán kiállítása

A megnyitón Kirsi Rantala, a Finn Köztársaság magyarországi nagykövetségének kulturális titkára, Borkai Zsolt polgármester és Avigdor Rosenbaum a Városrét területi igazgatója mond köszöntőt. A kiállítást megnyitja Wehner Tibor muvészettörténész.

Nehéz eldönteni, hogy számára mi volt a könnyebb: átlépnie az iparmuvészet és a képzőmuvészet szigorúan kijelölt határvonalát, vagy pedig megélnie a határtalanságot és maga mögött hagynia országhatárokat. Popovits Zoltánnak élete első negyed századában öt himnuszt kellett megtanulnia, öt nyelvet kellett megértenie, öt kultúrkört kellet adoptálnia, hiszen az 1940-ben Egerben született muvészt öt évesen hazájától messze sodorja az élet, Németországban és Ausztráliában lakik, az Egyesült Államokba költözik, majd a hatvanas évek közepén Finnországban telepszik le, hogy onnan hazatelepüljön az elmúlt évtized második felében. Az emigránsok múlttalansága és bizonytalansága, az adott környezetthez való asszimilálódás kényszere végigkisérte gyerekkorát. Nem kell a mélypszichológia rejtelmeibe ártanunk magunkat ahhoz, hogy megértsük az érzékenyebbé és fogékonyabbá válás útját.

A kitépett és újra telepített növény nehezen ereszt gyökeret ismeretlen talajban. Ugyanakkor egyértelmu, hogy a multikulturális háttér segítette Popovits muvésszé válását. Természetes, hogy a modelleket összeállító gyermek repülőgéptervezést és építészetet kezd tanulni az USA-ban, majd pedig muvészeti-szobrászati tanulmányokat folytat. Posztgraduális képzésben már Finnországban részesül, ahova Fulbright ösztöndíján kivül az ég, a fenyő, a gránit – és nem utolsósorban – a finn építészet csábítja.

Popovits muvészetében nyomon követhetők a különböző képző- és iparmuvészeti hatások, az építészeti és formatervezési momentumok, a mutárgy és a design fogalmi összekapcsolása, saját nyelvén való megjelenítése. Az ötvenes évek Angliájából indult Pop Art akkortájt csapott át és vett nagy lendületet a tengerentúlon, amikor Popovits „éppen ott volt” a helyszinen.

A Pop Art képes volt a muvészet fogalomkörébe emelni a banális, hétköznapi dolgokat és tárgyakat, és megpróbált hidat építeni a muvészet és a tömegkultúra közé. Tette ezt úgy, hogy az urbánus- és szubkulturában, a kommerszben, a fogyasztói társadalom repetitív szimbólumaiban és ikonjaiban felfedezte a muvészetet, illetve annak személytelenségét távolságtartással és iróniával kezelte. Tette ezt egészen addig, hogy új vizuális értékeket hozott létre.

A másik domináns hatás a finn konstruktivista építészet, iparmuvészet és általában a „finn design”, ami célszeruséget, funkcionalizmust, tiszta és világos formákat, egyszeruséget és játékosságot hozott a nemzetközi porondra. Popovistnak tehát volt miből építkeznie.

Célja mindig is az volt, hogy a mutárgy ne legyen szokványos, mert nem az a dolga, hogy felismerhető, egyből „azonosítható”, dekodólható legyen, hanem az, hogy felfedezőútra vigyen. Nem emlékeztetni akar valamire, hanem inkább felidézni valami ősit, nem kényelmet kinál, hanem feszültséget. Nem véletlen, hogy Popovits számtalan anyaggal dolgozott, sorolni is sok: fenyőfa, tölgy, alma, kőris, nyír, jéger, szil, juhar, nyárfa, farost, rétegelt falemez, gyufaszál, papir, textil, homok, fu, kagyló, kő, gránit, márvány, vas, acél, ólom, bronz, ezüst, üveg, muanyag, linoleum, terrakotta, kerámia, stb. Szerves és szervetlen együtt lélegzik.

Anyagválasztása és az anyagok ütköztetése elsőre bizar, furcsa helyzetet teremt. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy másképpen is lehet matériákat egymás mellé rendelni, mint ahogy azt korábban – tapasztalati úton –  megszoktunk. Muveire jellemző a bipolaritás, kettősségüket az adja, hogy (akár egy mutárgyon belül) konfrontálódnak a szélsőségek: puhaság és keménység, monumentalitás és miniatürizálás, költőiség és hétköznapiság, organikus és architektonikus, női és férfi karakter, stb. Popovits egyrészről vizuálisan „átad” a nézőnek egy tárgy-szobrot, megengedi, hogy megsimogasd azt, másrészről viszont szinte megköveteli, hogy asszociációink által bontsuk ki a muvét és próbáljunk belépni annak erőterébe.

Popovits Zoltán

1940 – ben  született  Egerben.
Családjával  1945-ben  emigráltak  és a további éveket már külhonban  töltötte. Németország, Ausztrália után  végül  Amerikában  telepedtek  le. Az összes tanulmányait itt végezte és 1965-ben szobrászként diplomázott  a Kansas City Art Institute-ban. 1965-ben ösztöndíjasként Finnországba költözött majd ott letelepedett és a következő 35 évet szobrászként és ékszertervezőként  dolgozott. A Helsinki Iparmuvészeti , Szépmuvészeti és  Építészeti Főiskolán vendégtanárként  dolgozott  1979 és 1997 között. 1975-től napjainkig a finn Lapponia Jewelry ékszertervezője.  1999-ben visszaköltözött Magyarországra és Szarvaskőben - Egerben telepedett le. 2005-ben az egri Eszterházy Károly tanárképző főiskolán tanít.

Fontosabb egyéni és csoportos kiállításai : 
1968  Kluvin Galleria ,Helsinki                                                      
1972    Amos Anderson Museum ,Helsinki
1973    Victoria and Albert Museum, London
1982  Hetjens Museum,Düsseldorf
1985    Hvittrásk , Espoo                                                                                                                          
1987  Kisplasztika Triennale, Budapest
1988    The American Craft Museum, New York
1988    Szépmuvészeti Múzeum, Helsinki
1989    2. Nemzetközí Portre Szobor triennale, Gdansk
1990    Galerie Bellarte, Turku
1991  Retrospectiv  kiállítás  Helsinki Szépmuvészeti Múzeum
1991    Villa Stuck , München
1992    Galeria Sculptor, Helsinki
1993    Hungaria 24 ,Debrecen
1993  Bárka kiállítás Budapest Vigadó
1995  Muvelődési központ, Eger
1994    Galleria Bronda, Helsinki
1995    RAS Galleriahajó, Győr
1996    Finn POP-Art. Szépmuvészeti Múzeum, Helsinki,Turku,Oulu
1999  Trinitárius Templom Galéria, Eger
2000  Bruckner Haus, Linz  
2001  Galleria Primavera, Helsinki      
2002  Studio Munsteiner, Stipshausen
2004  Synart Art Gallery, Frankfurt
2004  Amos Anderson Musem, Helsinki     
2005  Vitkovics-ház , Eger