Magyar Kultúra Napja

A Magyar Kultúra Napja alkalmából tartottak városi ünnepséget január 22-én, kedden a városházán, amelynek keretében a Vasilescu Gyujtemény a város tulajdonába került. Itt adták át a Győr Közmuvelődéséért és Győr Muvészetéért díjakat is…

A rendezvény előtti sajtótájékoztatón Demján Sándor a Vasilescu Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, Vasilescu János egy nagyszeru ember volt, aki élete munkájával egy fantasztikus gyujteményt hozott létre. Hozzátette, a mai világban nagyon ritka, hogy valaki az élete során összegyujtött értékeket egy közösségre hagyja. Vasilescu János nem csak magyarnak, de győrinek is vallotta magát, ezért a város büszke lehet erre a nagyszeru gyujteményre. – zárta Demján Sándor.

Borkai Zsolt polgármester köszönetet mondott a kuratórium elnökének a felajánlásért, és megígérte, Győr óvja, félti a gyujteményt, és vigyáz rá. Mint mondta, városunkban méltó otthonra lelt a gyujtemény, és reméli, minél többen keresik majd fel a kiállítást.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen Borkai Zsolt polgármester köszöntő beszédében így fogalmazott:  „Jeles hónap volt a nemzet életében a 185 évvel ezelőtti január. 1823-ban e hó első napján született Petőfi Sándor, és e hó 21-én látta meg a napvilágot Madách Imre. Egy napra rá, január 23-án fejezte be és tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnuszt.

Egy sokat szenvedett nép hite, vágya, Isten trónusáig ható fohászkodása szólalt meg a versben: „Hozz rá víg esztendőt!” Erkel Ferenc megzenésítésében méltán lett a nemzet imádsága. És méltán született döntés arról 1990-ben - Kölcsey születésének 200. évfordulóján -, hogy a Himnusz elkészültének napja legyen egyszersmind a Magyar Kultúra Napja is.

Ez a nem piros betus, de nagyon is jelentős ünnepnap elsősorban a humán kultúra fontosságára emlékeztet mai, elszemélytelenedő, technokrata világunkban. Nem a tudományok világraszóló sikereit kérdőjelezi, hanem - miközben büszkén gondol Bolyai Jánosra, Eötvös Lorándra vagy Szent-Györgyi Albertre -, arra figyelmeztet, hogy nincs teljes emberi megismerés, nincs teljes értéku emberi személyiség a világ és a haza muvészi birtokbavétele nélkül.

A magyar kultúra sok évszázados kincsesháza végtelenül gazdag. Az örök értéku muvek ősi gyökereinkre, megtartó hagyományainkra emlékeztetnek. Színes skálájuk szolgálja a lélek nemesedését, embervoltunk kiteljesedését.
Nemzettudatunkat formálják, erősítik, s eligazító úti csillagaink lehetnek az új magyar jövendő keresésében is.

Gondoljunk Vörösmarty, Arany és Ady verseire, Jókai, Krúdy és Móricz Zsigmond regényeire, Katona, Madách és Németh László drámáira, Liszt, Bartók és Kodály zenemuveire, Székely Bertalan, Munkácsy és Csontváry képeire, Strobl Alajos, Fadrusz János és Zala György szobraira, Páger Antal, Sinkovits Imre és Latinovits Zoltán feledhetetlen alakításaira - hogy csak a legfontosabb muvészeti ágak legkiemelkedőbb képviselői közül említsünk néhányat.

A nevek hallatán azonnal rádöbbenünk, hogy muvészeink éppen azért alkothattak örök emberi értékeket, mert gyökereik a nemzeti televényből táplálkoztak, mert valamennyien patrióták, hazájuk és népük rendíthetetlen hívei voltak. A muvészetnek - köztük első helyen a Szép Szó muvészetének - nemzetmegtartó ereje van. Ez tartott bennünket meg a Himnusz emlegette vérzivataros századokban, és ez tart meg ma is. Az anyanyelv lélektől lélekig hatva erősíti a nemzet identitástudatát, az összetartozás érzését magyar és magyar között itthon és a nagyvilágban mindenütt. 

A Magyar Kultúra Napja végső soron a „lenni vagy nem lenni” kérdésével szembesít bennünket. Kosztolányi máig ható érvénnyel válaszolta meg a sorsdöntő kérdést. Így írta: „Hát igenis lenni, lenni! Elsősorban embernek és emberiesnek lenni, és jó európainak lenni és jó magyarnak lenni, kétfelé vívó nyugatinak és keletinek, nagyra feszülő, alkotó akaratnak s alázatos munkásnak!” Azt a lelket és nyelvet, amit egy emberöltőre örökbe kapunk új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak.

Ez a mi feladatunk, tisztelt hölgyeim és uraim! Áldjon, vagy verjen sors keze, ez a mi küldetésünk. Ezt ne felejtsük el sosem, mert ezzel elődeinknek és utódainknak egyaránt tartozunk, és el kell számolnunk. Kissé lehajtani a fejet lehet. De a szívet, azt föl, föl, barátaim! Ezt üzeni nekünk ez az ünnep!

Végezetül engedjék meg, hogy megköszönjem nyilvánosan is a Vasilscu Alapítvány kuratóriumának annak elnökének Demján Sándor úrnak a felajánlását, hogy a Magyar Kultúra Napját itt Győrben egy olyan szerződés aláírásával is ünnepelhetjük, amely véglegesíti Győrben a  város díszpolgárának id. Vasilescu János gyujteményének helyét.”

A Vasilescu-gyujtemény tulajdonba adásáról szóló megállapodást Borkai Zsolt polgármester és Demján Sándor a Vasilescu Alapítvány kuratóriumának elnöke látta el kézjegyével.

 Az ünnepségen Borkai Zsolt polgármester ezüst emlékérmet adott át Demján Sándornak a Vasilescu Alapítvány kuratóriumi elnökének, valamint Bálint Péternek, az alapítvány titkárának.

Ezután Borkai Zsolt polgármester, dr. Ottófi Rudolf alpolgármester és dr. Németh Viktor az Oktatási Kulturális és Sportbizottság elnöke adta át Szegediné Bozzay Katalinnak, a Kovács Margit ÁMK igazgatójának a Győr Közmuvelődéséért, Horváth Gizellának a Győri Balett alapító tagjának és Györgyfi József operaénekesnek pedig a Győr Muvészetéért díjakat. (A díjazottakról itt olvashat részletesen)

Dr. Gecsényi Lajos a Magyar Országos Levéltár főigazgatója ismertette meg a résztvevőket azzal a – Városi Levéltár gondozásában megjelent – kiadvánnyal, amely az V. Ferdinánd által 1844-ben kiadott oklevelet és pecsétet mutatja be. 1844-ben Pozsonyban iktatták be a magyar nyelv kötelező használatát, ezért kérte Győr az uralkodót az addigi latin nyelvu körpecsét megváltoztatására. Az ünnepségen musort adtak a Győri Nemzeti Színház muvészei, valamint Rákász Gergely orgonamuvész.

A Vasilescu Gyujteményről:

Id. Vasilescu János muvészettörténeti kuriózummá vált gyujteményének szellemi magvát Ország Lili muvei alkotják. Teljes munkásságát átfogó, jelentős képei és főmuvei mellett az Európai Iskola legnagyobb mestereinek és szellemi követőinek - Anna Margit, Bálint Endre, Korniss Dezső, Gyarmathy Tihamér, Martyn Ferenc, Deim Pál –, a muvész kortársai közül Kondor Bélának, Vilt Tibornak és Schaár Erzsébetnek, valamint a 60-as évek végén induló új generáció néhány kivételes egyéniségének – Hencze Tamás, Keseru Ilona, Nádler István - az alkotásai mára klasszikus tananyaggá váltak.

A modern magyar muvészet XX. század eleji avantgárd törekvéseit Kassák Lajos, Uitz Béla, Moholy Nagy László, Mattis Teutsch János és Bortnyik Sándor grafikai alkotásai, a jelenkor kimagasló muvészetét Nádler István és Bullás József festményei képviselik, teljessé téve azt a különleges szellemi arculatot, amit a muvek a XX. századi magyar muvészetből felidéznek, a gyujtő és a muvészek rokon habitusát is huen kifejezve.