Megemlékezés

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves emlékezők!

Miután Világosnál letették a fegyvert, befejeződött az 1848-49-es szabadságharc. A császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukás után kerültek az osztrákok fogságába. Ők a nemzet vértanúivá váltak: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Hittek igazukban, esküjük szentségében, szavaik tisztaságában, így nyílt tekintettel várták a jövőt. S tudták jól, mire számíthatnak. Mind a tizenhárman meggyőződéssel vallották, hogy az általuk szolgált ügy méltó, igaz ügy, amelyért érdemes minden kockázatot, áldozatot vállalni.

Sokáig bíztak abban, hogy a győztesek méltányosan ítélik meg esküjük és tiszta lelkiismeretük diktálta tetteiket. Levelek, naplórészletek bizonyítják ezt. Egészen az ítélet kihirdetésének órájáig reménykedtek, de felkészültek a védekezésre is. Amikor pedig eljött a végső óra, olyan büszkén fogadták a halálos ítéletet, mintha csupa dicséretet olvastak volna fel előttük.

Október 6-a a magyarság számára nemzeti gyásznap. Gyásznap: 12 tábornokkal és egy ezredessel, az aradi tizenhárommal. A példamutatás napja az aradi hősökkel. Így vagy úgy, de Arad mindig és mindenkor emlékeztetni fog. Az ott raboskodó, oly sokban különböző - magyar, német, osztrák, horvát, szerb és örmény – kisnemes, polgár, főúr és nincstelen, barát és ellenfél egy közös célért, a magyar szabadságért és függetlenségért áldozta az életét.

Hinnünk kell, hogy példájuk kapoccsá, híddá válik a népek között, s az európai gondolkodás szellemében a kölcsönös tisztelet és magatartás jelképévé olvad. Őriznünk kell a lángot, a gyertyák fényét, a hitet, melyet a szabadságharc mártírjai öntöttek a hazafiak szívébe. Emlékeznünk kell Kossuth Lajos szavaira, ahogyan a naplójába jegyezte: „Arad pedig a magyar Golgota”.

Emlékeznünk kell rá, hogy mit jelent a szó: Rendületlenül! Huséggel a hazáért, a becsületünkért, olyan fogalmak, ezek, amelyek 1848 óta irányt mutatnak, igazodási pontot jelentenek a magyarság számára.

Az aradi vértanúk, a vértanú tábornokok hősiességét és áldozatát az elv és a hit vezérelte. Mi is az elv és a hit? A jövő szilárd alapjai. Ők tudták, hogy egy nemzet ereje abban rejlik, hogy nagy közössége hisz abban: nemcsak múltja és jelene, hanem ígéretes jövője is van. Hisz abban, hogy vannak céljai, és erejét mozgósítani tudja annak érdekében, hogy közös nagy céljait el is érje.

Az 1848-as vértanúk hősiessége a magyar nemzetet Európa példaképévé emelte, mert ezeknek a hazafiaknak volt ereje és elhivatottsága, hogy akarják a változást, s volt bátorságuk is, hogy kiálljanak elveik és hitük mellett.

Az aradi vértanúk jól tudták, hogy szép és dicsőséges dolog a hazáért meghalni, de még szebb dolog a hazáért élni. Hősiességük így azt is üzeni, hogy akik tehetik, az utódok, akikre nehéz örökségüket hagyták, nekik tovább kell küzdeniük. Hogy minden cél, ami akkor megfogalmazódott, valóban és tényleg értelmet nyerjen ebben a hazában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mi, az Önök kezében van, hogy Magyarország milyen jövőt választ magának. Sorsfordító időket élünk most is, hiszen a ma történései nagyban befolyásolják, mit hoz az egész országnak, a magyar nemzet közösségének a holnap. Ne veszítsük szem elől: a magyarság az elmúlt évtizedekben is nagy dolgokat vitt végbe, s képes volt bármilyen pusztításból újraépítkezni, talpra állni, megerősödni.

Azt kérem Önöktől, minden győritől, hogy halljuk meg közösen 1848 mártírjainak, a vértanúhalált halt hősöknek az üzenetét. És higgyük el, hogy a magyar nemzet képes újra felemelni Magyarországot! És nem csak Magyarországot, de az egész régiót, az egész Kárpát-medencét, az itt élő minden magyart képesek vagyunk együtt fölemelni.

Ha így lesz, ha összefogunk, ha erőinket összegezzük, akkor Magyarország és a magyar nemzet győztes lesz, s a magyarok annyi vérzivatar és megaláztatás után lesznek nyertesei az elkövetkezendő évszázadoknak, mert „megbunhődte már e nép a múltat s jövendőt”  

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!