Nagy Imrére emlékeztünk

1958 június 16-án, vagyis 52 éve végezték ki Nagy Imrét, rá és mártírtársaira emlékeztünk 2010. június 16-án, szerdán…

„Nagy Imre elsőrendű vádlott bűnös a népi demokratikus államiság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás bűntettében, és ezért őt a népbírósági tanács halálra és teljes vagyonelkobzásra ítéli” - ez volt az ítélet. Gimes Miklóst és Maléter Pált is halálra ítélték. Ők kegyelmet kértek, Nagy Imre viszont nem.

„Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek” – mondta Nagy Imre az utolsó szó jogán.

A népbírósági tanács rettenetes arroganciával kegyelmi tanáccsá nyilvánította magát, és elutasította a kegyelmi kérelmeket. A kivégzéseket a Kozma utcai börtön udvarán hajtották végre 1958. június 16-án hajnalban. A holttesteket összedrótozták, kátránypapírba tekerték és jelöletlenül elföldelték a börtön udvarán. 1961-ben hamis nevek alatt az Új Köztemető 301-es parcellájában temették el őket, sokukat arccal lefelé.

A 301-es parcella sírjait a huszonegy évvel ezelőtti újratemetést követően, tavasszal azonosította az exhumálást végző bizottság. Az újratemetés Nagy Imre és társai kivégzésének 31. évfordulóján volt. A megemlékezésen rengetegen vettek részt. – emlékezett dr. Ottófi Rudolf alpolgármester, aki beszédében összefoglalta a mártír miniszterelnök életútját, majd azzal zárta:

„Az biztos, hogy húsz évvel ezelőtti újratemetése a diktatúra temetése is volt, amikor egy szégyenteljes kor zárult le. A mártír miniszterelnök újratemetésén óriási tömeg mozdult meg, besúgók hadával és mesterlövészekkel az állampárt is komoly erőket mozgósított, de 1989. június 16-án a magyar rendszerváltás megtörtént.”

Az ünnepség zárásaként a résztvevők megkoszorúzták a Bisinger sétányon található Golgota emlékművet.