Október 23: Városi megemlékezés

Délelőtt kilenc órakor Gyõr Megyei Jogú Város Önkormányzatának vezetõi megkoszorúzták Szigethy Attila emléktábláját a Városháza I. emeleti folyosóján, ahol dr. Papp László jegyző emlékezett.

Ezután kezdődött a koszorúzási ünnepség a Golgota emlékmunél, a Bisinger sétányon, ahol Borkai Zsolt polgármester mondott ünnepi beszédet:

Tisztelt Ünneplő Győriek, Hölgyeim és Uraim!

Minden nép életében vannak kitüntetett történelmi pillanatok: a megérzett, a kivívott, a megtapasztalt szabadság mámorító napjai. A XX. században kevés olyan időszak adatott a magyar népnek, amikor valóban szabadságban élhetett. Ilyen fénylő pillanat volt: az 1956-os magyar forradalom.

Ez a forradalom kiemelte a magyar népet a rabbá tett nemzetek közül. Ez a forradalom megmutatta, hogy van élet a vasfüggöny mögött. Ez a forradalom olyan pillanat volt az egyetemes történelemben, amikor Magyarország erkölcsi és politikai példát mutatott a világnak. Mert 1956 októbere nem jelentett kevesebbet, minthogy a nép magasba emelt öklével, kiáltásával és puskalövésével visszaállította elvett méltóságát. Felszakadtak a lelkekbe fojtott szavak és érzések, mert a szabadság akkor is élt elődeinkben, amikor nem élhettek szabadon.

1956 októbere rámutatott: az a hatalom, amely az embereket meg akarja fosztani a szabadságtól, nem lesz gazdagabb semmivel. A szabadság ugyanis sajátos természetu kincs. Csupán attól, hogy megfosztanak valakit tőle, nem lesz azé sem, aki elvette. Az elnyomó hatalom hiába fosztott meg a szólás, a boldogulás és a jólét szabadságától milliókat, a lázadás szabadságát akkor sem vehette el. A szabadság nem adomány. A lázadó ember pedig nem kéri a szabadságot, hanem arra figyelmeztet, hogy van neki.

Az 1956-os magyar forradalom azért volt a világ egyik legnagyszerubb eseménye, mert résztvevői nem csupán egy önkényuralmi kormány ellen lázadtak fel, hanem egy egész, hazug világrend ellen. Bár a forradalmat leverték, éppen a lázadás vérbe fojtása mutatta meg, hogy nem azé az igazi erő, aki tankok tetején érkezik, hanem azé, akinek van bátorsága tiltakozni. A kommunista hatalom éppen az elnyomás gyakorlatával ismerte el, hogy fél az emberektől. A kritikától való elzárkózás és az erőszak mindig a gyengeség jele.

Elmondhatjuk, hogy 1956-ban ezrek haltak meg önfeláldozóan és névtelenül.

Elmondhatjuk, hogy százezrek külföldre menekültek.

Elmondhatjuk, hogy a forradalom hősei közül nagyon sokaknak kellett fizikailag és lelkileg megtörve, korábbi állásaikból eltávolítva, társbérletben vagy szoba- konyhás lakásban tengődniük.

Elmondhatjuk, hogy a forradalom leverése után magyarok millióinak el kellett felejteniük, de legalábbis hallgatniuk kellett arról, ami történt, ha élni akartak.

Az 1956-os forradalom egyik magasztos példája, hogy a harcolók a várt külső segítség hiányában is erősek és eltökéltek maradtak, mert tudták: a gyengeség és a gyávaság később féligazságokká silányíthatja a gyönyöru pillanatokat, eszméket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok nem szeretjük a bizonytalanságot, és kerüljük a zurzavart. Ezt igazolja vissza egész történelmünk. A magyar nemzet mindig józanul, megfontoltan és békésen akart változtatni. Így akart 1848-ban, 1956-ban és 1990-ben is. Az emberek, amint kezükbe vehették a saját sorsuk irányítását, minden apparátusnál gyorsabban és sikeresebben oldották meg az élet újjászervezését.

A változás 1956-ban nem fejetlenséget, nem felfordulást hozott, hanem rendet és biztonságot. Nem álltak le az üzemek, nem alakult ki áruhiány, nem zártak be a boltok. Az élet ment tovább, csak a kilátástalanságot váltotta fel az életöröm, és a kiszolgáltatottság tehetetlen gyengeségét a tetterő. Vidéken, ahol sokhelyütt a népnek még fegyvere sem volt, egyik pillanatról a másikra győzött a polgári forradalom.

Az események sodrában pedig volt egy város, Győr, amely hősies, megalkuvást nem ismerő munkásai, irodalmárai és vezetői révén beírta nevét a történelemkönyvek hasábjaira, a forradalom második fővárosaként hátvédje és egyben támogató ereje volt Nagy Imre kormányának. A Nyugat kapujában nemcsak a politikai történések egyik központi színhelye lehetett, de Szigethy Attila, Földes Gábor és Tihanyi Árpád személyében olyan vezetőik voltak, akik élére álltak egy demokratikus tömegmozgalomnak, megakadályozták a további vérontást.

A párt és az ország vezetésében is változásokat követelő lakosságot önmérsékletre, fegyelemre intették. Számos, akkor döntő fontosságú esemény zajlott a városban, amiről keveset hallhattunk: így a győri ellenkormány alakításának terve, vagy Somogyvári Lajos puccskísérlete. A vidéki Magyarország négy nap alatt a többpártrendszer mellett az alulról építkező, önkormányzatokra támaszkodó államot is megteremtette.

És hol tartunk most? Eltelt több mint fél évszázad, és az elmúlt év történései miatt bizalmatlanság és félelem árnyékolja be ünnepünket. Hiányzik az összefogás és az egyetértés. Mintha éppen 1956 lényege hiányozna, a mindent elsöprő nemzeti tetterő, „aki magyar velünk tart” élménye, amely helytállásra, együttmuködésre sarkallt akkoriban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplő közönség!

Azt mondják, hogy mindennek rendelt ideje van – a változásnak is. Akárcsak 1956-ban, úgy ma is dolgoznunk kell azért, hogy felszabadultak, reménykedők, egymással türelmesek, megértők legyünk, és bizalommal fordulhassunk egymás felé. A tegnap vitáit le kell zárni, és ki kell nyitni a holnap ajtaját. Azon az ajtón belépve a bizalom és a remény korszaka várhat mindannyiunkra.

A holnaphoz nem a semmibe kanyargó, zavaros és számolatlan ígéretek ösvénye vezet, hanem tettek és elszántság. Igen, a holnaphoz őszinteségre, igazságra, átlátható viszonyokra, a korrupció és a visszaélések teljes felszámolására és összefogásra lesz szükség.

1956 öröksége ezt üzeni a ma emberének. Emelkedhessen szédületes magasságba az emberhez méltó élet Magyarországon, s aztán az egész Kárpát-medencében. Legyenek erős önkormányzataink, településeink. Legyenek hitre és odaadásra oktató iskoláink, megtartó nemzeti kultúránk.

Tisztelt ünneplő közönség!

1956. október 23-a tanulsága, hogy soha nem a népnek kell felmondania a leckét a hatalom szigorú tekintete előtt, hanem végül mindig a hatalomnak kell elszámolnia a nép előtt.

Így lehet 1956 üzenete a demokrácia üzenete

Így lehet ma is érvényes 1956 eszméje.

Végezetül Emlékezzünk a forradalom hősi halottjaira Tollas Tibor: Túlélők c. verséből:

„Legyen csendes az álmuk,

Mert nem haltak hiába,”

„Ők élik túl – a holtak,

A győztes forradalmat. „

Köszönöm, hogy meghallgattak!     


Az ünneplők megkoszorúzták Szigethy Attila dombormûvét a Dunántúli Nemzeti Tanács egykori muködési helyén (Szent István u. 5.), majd a program az „Ilyen nagy dolog a szabadság?” címu ünnepi musorral zárult az Evangélikus Öregtemplomban. A musorban közremuködtek a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tanulói.  A musor irodalmi anyagát Dunst Eszter, zenéjét Módosné Hatvani Zsófia szerkesztette.