Radnóti 100: Megemlékezés

Borkai Zsolt polgármester emlékező beszéde Radnóti Miklós születésének századik évfordulóján:

Hölgyeim és Uraim, tisztelt Emlékezők!

Radnóti Miklós születésének századik évfordulóján alighanem még többen veszik kézbe a költő köteteit, mint eddig, hiszen irodalmi rendezvények sokasága idézi a lírikus alakját. Kiállítások, konferenciák, estek, koncertek idézik klasszikus költőnket és azért állunk mi is itt, hogy emlékezzünk a 20. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjára.

Radnóti Miklós akár ma is élhetne… Ma lenne 100 éves. A hosszú élet helyett azonban kevés örömmel és sok fájdalommal teli 35 esztendő jutott csupán neki. Élete tragédiával kezdődött és tragédiával ért véget. A keretbe foglalt 35 esztendő azonban elég volt ahhoz, hogy örökre beírja nevét a magyar irodalom felejthetetlen klasszisai közé.

Radnóti Miklós költészetét saját életútja, sorsa és származása ihlette. Verseiből átérezhetjük a születésekor édesanyját és ikertestvérét elveszítő gyermek soha meg nem szűnő magányosságát és fájdalmát, de a boldog, szerelemes férfi érzéseit is. Költeményeit olvasva együtt érzünk a hazaszerető magyarral, a kétkedő és elszánt költővel, a munkatáborokban szenvedő és „erőltetett menetben” terelt munkaszolgálatossal.

Ki ne ismerné a költeményt, melyben a fenyegetettség ellenére is rendíthetetlen hazaszeretetéről vall, vagy amelyben a béke eljövetelébe vetett hitéről ír? Ismerjük, tudjuk, érezzük!

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, - / hordozd szívedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen." – E sorokat Radnóti festő barátjának halálára írta és e sorok költői és emberi hitvallásává váltak. Gondolatai példát mutatnak abban, hogy a hit, a küzdés, a fel nem adás és a kitartás teszi igazán emberré az embert.

Radnóti Miklós munkássága mindenkit megérint. Nem véletlen, hogy Vas István, a költőtárs így írt róla halála után: "Radnóti nemcsak egy izgalmas munkásságot, tökéletesen megírt verseket hagyott ránk örökbe, hanem az emberi és művészi helytállás zavarba ejtő képtelen és mégis kötelező példáját.”

Hogy Radnóti neve hol helyezkedik el egy képzeletbeli ranglétrán a magyar irodalom kiemelkedően gazdag tárházában, nehéz megmondani. Érdekes adat azonban, hogy 2001 tavaszán a Korunk szerkesztősége körlevelet juttatott el az egész magyar nyelvterület több mint száz irodalmárához, arra kérve őket, hogy nevezzék meg a 20. század tíz legszebb magyar versét. Ebben Radnóti Miklós Hetedik ecloga című költeménye közvetlenül az első tíz vers utáni csoportban kapott helyet.

A költő Járkálj csak, halálraítélt! című versének kéziratát négy évvel ezelőtt közel 6 millió forintért vásárolták meg.

Az is bizonyos, hogy a Nyugat harmadik nemzedékéből Weöres Sándor mellett az ő neve maradt tartósan fenn, Jékely Zoltán vagy Vas István életműve ma már keveseknek hangzik ismerősen. Idill után sóvárgó klasszikus fegyelmezettségű sorai mai változékony és bizonytalan korunkban is sok olvasót szereznek verseinek.

Tisztelt Emlékezők!

Radnóti Miklós kétségtelenül költőink egyik legnagyobbika. Közéleti és irodalmi munkássága is kiemelkedő. Gondolatai egy idő után átlépték a költészet határait, változatos irodalmi tevékenységet folytatott: tanulmányokat és kritikákat írt, kiadványokat szerkesztett, műfordítással foglalkozott.

1944 májusában munkaszolgálatra hívták be. Augusztus végén Győr mellé vezényelték, azonban vissza már nem tért, mert a már menni sem tudó költőt gyilkosai agyonlőtték. Abda község határában 22 társával tömegsírba temették. 18 hónappal később exhumálták, és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel. Rövid, ám kiemelkedő életműve így vált kerekké!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Radnóti-centenárium kapcsán idén Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat több civil szervezettel összefogva jubileumi programsorozatot hirdetett meg. Így kívánunk emlékezni Radnóti Miklósra, aki verseivel számunkra a mai napig üzen, s az üzenete az felénk: „embernek maradni egy embertelen korban, legyen bármilyen nehéz is, kötelesség!”

Emlékezzünk közösen!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!   

A centenárium programjairól itt olvashatnak.