Ünnepi Beszéd

Borkai Zsolt polgármester ünnepi beszéde az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen:

Hölgyeim és Uraim, tisztelt ünneplő közönség!

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”

Márai Sándor gondolatiságával párhuzamosan a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe március 15-e, amely egy olyan magasztos történelmi eseménynek állít emléket, amely alapvetően befolyásolta minden egyes magyar ember, az egész magyar nemzet gondolkodását és saját jövőjéhez való viszonyulását. Március 15-e, a magyar szabadságharc emléke immár 160 éve határkő a nemzet tudatában.

1848-49 óta másképpen gondolunk a szabadságra, másképpen gondolkodunk a szabadságról. Mérföldkő ez a dátum a nemzet ezeréves történelmében, mert akkor, 1848-ban a magyar nemzet újjászületett. Újjászületett és megerősödött, felmutatta önnön értékeit, amelyek egyben az európai népek szabadságértékével voltak összhangban.

A Deák-kormány a magyar nemzetnek, szabadságot és fejlődést ígért, felzárkózást az akkori mércével mért Európához. Mai szóhasználattal: modernizációt akart és ígért. És ahogy akkor sem állt ellentétben modernizáció és nemzeti identitás, ma sem állnak egymással szemben.

Tisztelt ünneplő közönség!

„Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő” – mondta Széchenyi.

Petőfi, Kossuth, Széchenyi és kortársaik fölülemelkedtek a napi történeteken és egy közös álom valóra váltásáért álltak hadrendbe.
Függetlenséget akartak a magyar nemzetnek, de szabadságot óhajtottak minden európai népnek.

A magyar forradalom legfőbb tétje a polgári Magyarország megszületése volt. Megannyi ígéret fogalmazódott meg ennek érdekében a szabad sajtóról, a független kormányzásról, a népképviseletről, a jogról és az erkölcsről. És megannyi ígéret látszott beteljesedni a mindent elsöprő forradalmi lendületnek köszönhetően.

A márciusi ifjak szerencsés csillagzat alatt szabtak új irányt a magyar politikának – ki gondolta volna akkor, hogy alig több mint egy év múlva teljesen megváltozik a csillagok állása? A szabad sajtó helyett a cenzúra alakította a közvélekedést, a független kormányzás helyett minden korábbinál erősebb alávetettség jutott osztályrészül, a népképviseletet megcsúfolták, a jogot lábbal tiporták, az erkölcs helyett a szolgamorált juttatták hatalomra.

Megváltozott a rendszer – másfél évszázad alatt kilencszer. Megváltozott az államforma – másfél évszázad alatt hatszor. Megváltoztak a határok – másfél évszázad alatt négyszer. A csillagok állása azonban nem változott. Újabb forradalmak próbáltak új irányt szabni a politikának, világháborúk sújtották a nemzetet – de a csillagok állása nem változott.      

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mi hazánk Magyarország, közvetlen pátriánk pedig Győr. Az itt élő emberek számára éppoly fontos volt az évszázadok során a függetlenség és a szabadság kiharcolása, ahogy valamennyi honfitársunknak a Kárpát-medencében.

Az 1848-49-es szabadságharcosok a szabadsággal a felelősséget is akarták és vállalták: az egymás iránti felelősség tudatát, és a jövő önbecsülésesének csíráját ültették el a nemzetben. Az is régi tanulsága a nagy szabadságharcnak, hogy ha minden egyes magyar ember szabadon él és felelősen viseltetik a másik iránt, akkor szabad lesz a nemzet is, és minden egyes magyar ember felelős lesz a nemzet ügye iránt.

Emlékeznünk kell a szabadságharcra, emlékeznünk kell közös céljainkra, amelyek mögött közös értékek rejlenek. De az emlékezésen túl a szabadság iránti elkötelező szeretetünket, a céljainkat felmutató közös akaratot, a mi közös értékeinket gyermekeinkért, a jövő nemzedékéért éltetnünk is kell. Be kell építenünk a mindennapi életünkbe, fontos, hogy ezekre az értékekre alapozzuk a magyarság jövőjét, a közeli és távoli céljainkat függetlenül attól, hogy a huszadik század elhibázott döntései milyen groteszk és igazságtalan országhatárok közé szorítottak bennünket amellyel akkor a lelkünkből, az öntudatunkból is kivágtak egy darabot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A 160 évvel ezelőtti március hőseinek példája nagyon fontos ma nekünk. Figyeljünk oda erre a példára. Forradalmat csinálni, világot megrengetni, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget kivívni veszekedő nemzetnek nem lehet. Civakodó magyarok célt nem érhetnek, csakis az összefogásban van a mi erőnk, csakis együtt tudunk végigmenni az úton.

És képesek vagyunk összefogni, ha a nemzet sorskérdéseiről, a jövőnk alakításáról van szó, vagy azt veszély fenyegeti.

A szabadság mindenek felett áll. Aki benne él, el sem tudja képzelni a hiányát, akit viszont megfosztanak tőle, hamar megtanulja tisztelni. De a szabadságot sosem adták ingyen. A kivívott szabadságban az a legnehezebb, hogy meg is kell tartani. Meg kell őrizni az erdőt, a földet, az ingatlant, a mi közös kultúránkat, édes anyanyelvünket és vallásunkat. Mert ez mind-mind feltétele a mi szabadságunknak.

A feladat számunkra világos: őszinte, új alapokon nyugvó, felelősségteljes, tudatos, és sikeres alkotó munkát kell végezni, amely mindenki felé nyitott, amely egyben alapja kell, hogy legyen nemcsak régiónk és szukebb pátriánk, de az erős Magyarország megteremtésének.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!