Ünnepi köszöntő

„Idvezlégy kegyelmes Szent László király!
Magyarországnak édes oltalma,
szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
csillagok között fényességes csillag.”


Ezekkel a sorokkal kezdődik az Ének Szent László királyról, minden  magyarok nagyméltóságú uralkodójáról.

Hölgyeim és Uraim, tisztelt díszközgyulés, kedves vendégeink!

A magyar államiság, az 1100 éves magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja volt Ő. Fiatalkorában testvére, I. Géza oldalán részt vett a Salamon király elleni küzdelmekben. E harcok eredményeként 1074-ben, a mogyoródi csata után, amikor I. Géza megszerezte a magyar trónt, Lászlót herceggé nevezte ki. I. Géza 1077-ben bekövetkezett váratlan halála után őt választották királlyá.

A feltételezések szerint kétszer is megkoronázták, először a görög koronával, majd 1081-ben, mikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Ám ő „égi koronára vágyott”. Az erősen keresztény hitu, bátor, harcias király uralkodása alatt avatták az első magyarországi szenteket: Gellért püspök, I. István, Szent Imre, András és Benedek remeték. Őt magát 1192-ben avatták szentté.

1106-ban Váradon helyezték örök nyugalomra véglegesen, az őáltala alapított  régi Székesegyházban, mely akkor a nagyváradi várban volt. Mai napig a nagyváradiak nagy Szent László-ünnepséget tartanak, minden évben a húsvét utáni ötödik vasárnapon a váradi székesegyházban. Sok zarándok rója le ilyenkor tiszteletét a szentként tisztelt király előtt.

Nagyvárad mellett Győrben, szukebb hazánkban is nagy múltra tekint vissza Szent László kultusza. Bazilikánk egyik legjelentősebb kincse a Szent László herma, amely keresztény-magyar hazánk kiemelt ereklyéje, akár a Szent Korona és a Szent Jobb.

Szent László uralkodói nagysága, személyiségének átható ereje, a hősiességéről szóló legendák évszázadokon át szájról szájra jártak az őt rajongásig szerető, tisztelő magyar nemzet soraiban. Generációk emlékeznek rá a legmélyebb főhajtással, idézik fel csodáit, huségét, az Isten és a haza iránti ragaszkodását, töretlen elkötelezettségét.

Szent László attól vált nagy uralkodóvá, nemzetének szent királyává, hogy számára a legfontosabb mindig a haza, azaz a pátria, s az ország, vagyis a regnum érdeke volt. Elkötelezettsége emelte őt a halhatatlanok közé. A nagy királyban egész uralkodása alatt egy pillanatra sem ingott meg a haza függetlenségébe, szuverenitásába vetett hite. Ha kellett szembeszállt VII Gergely pápával is! Ezért hívta őt a katolikus egyház feje a haza védelmezőjének és atlétájának.

Szent László király nagyon jól tudta, hogy hiteltelen a jelen és kilátástalan a jövő a múlt megbecsülése és tisztelete nélkül. Ezért vállalta Atilla örökségét, emiatt vallotta magáénak a csodaszarvast, ezért küzdött a pogány kunokkal, s avattatta szentté István királyt, őseinek, Koppánynak és Vászolynak megsemmisítőjét, és parancsolta meg majdan udvari papjainak, hogy István király legendáit úgy állítsák össze 1083-ban, hogy mindenki számára világossá váljék: Szent István király ország és korona-felajánlása és Mária öröksége, azaz a magyar Boldogasszony oltalma legyen a legelső hatalmasság mindenki számára.

Napjaink 1100 éves keresztény-nemzeti hagyományokat és történelmi örökséget tisztelő magyarjainak gondolkodásképe elképzelhetetlen Szent László szellemi útmutatása nélkül. Ragaszkodása a földhöz, odaadása és hite iránytu a mai magyar emberek számára is.

Hitünk, hazánk, és városunk iránti szeretetünk tartson együtt bennünket, hogy ezen az ünnepi napon, de a jövőben is méltók maradjunk a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb uralkodójának Szent László királyunknak történelmi örökségéhez.    

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!