Figyelem! Az Ön által felkeresett archív weboldal már nem frissül. Amennyiben Győr Megyei Jogú Város megújult honlapjára szeretne ellátogatni, úgy kattintson ide: gyor.hu!

×Figyelem! Az Ön által felkeresett archív weboldal már nem frissül. Amennyiben Győr Megyei Jogú Város megújult honlapjára szeretne ellátogatni, úgy kattintson ide: gyor.hu
image
image
image
image
image
image
image
image

Ünnepi köszöntő

Minden magyarok védelmezője, Tisztaságnak tiszta oltalma, Irgalmasságnak teljes követője – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették korának krónikásai a nagy királyt, Szent Lászlót.

A lovagkirály Kelet és Nyugat között „a megtestesülő lovagi értékrend” hordozója volt. 1290 körül Benedek, váradi püspök két prédikációt is szentel méltatására: „személyében az ideális lovag-király jó tulajdonságait látja: az erények által kiteljesített szellemi nemességét, mert Szent László király nemcsak testi nemességgel rendelkezett. Négy erény hordozója-teljesítője volt: az igazságosságé, a megfontoltságé, az emberségé és a bátorságé. A lovagkirály tehát nemcsak államformáló erejével, uralkodói tekintélyével emelkedett kora legjobbjai fölé, de lovagiasságával is. Azt hiszem, ez a tulajdonság többek között, amelyben oly nagy hiányosságokat fedezhetünk fel mostanság.

Győr és a győriek számára Szent László reális és értékelhető igazodási pont, olyan morális mérce, amelyet követni minden magyar ember kötelessége, ha tartalmas életre, hitben és erkölcsben példaként állítható gondolkodásra vágyik. Győré az a megtisztelő szerep, hogy Szent László ereklyéjét őrizheti immáron négy évszázada. Eme szimbólum, amely a Szent Korona és a Szent Jobb mellett harmadik legfontosabb egyházi és nemzeti jelképünk, megerősíthet bennünket abban, hogy még következetesebben, még odaadóbban képviseljük közös ügyeinket a keresztény Magyarország megmaradásáért.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kevés az a település, amely szakrális emlékekkel, felbecsülhetetlen eszmei értéket képviselő egyházi kincsekkel olyan gazdagon megáldott, mint Győr. Városunk önkormányzata és a római katolikus püspökség törekvése megegyezik, hogy ezen értékeket gondozni, ápolni kötelességünk, hiszen olyan ereklyéi a keresztény-magyar államiságnak, amelyek jelképeivé, szimbólumaivá váltak a hívő embereknek, nemzetünknek.

Mit is tehet az utókor, hogy méltón emlékezhessen a nagy királyra? Éljünk példamutatón, cselekedjünk jót nemzetünkért, s valljuk Szent Lászlóval: Magyarország soha nem lehet más, mint a hit, az erkölcs és a bátor öntudat szilárd vára, tiszta bölcsője.