Ünnepi köszöntő

„Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!”

Ezeket a sorokat rótta a naplójába Petőfi Sándor 1848. március 15-én. Azon a napon jegyezte fel ezeket a mondatokat, amely nap mára igazi jelképpé vált, amely nemzetünk szabadságszeretetét és a valódi függetlenség iránti vágyát üzeni 162 év távlatából.

Mi is történt 1848. március 15-én?

A bécsi forradalom híre ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. 15-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szereznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti Dal-t. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.

Amikor március 15-e hősiességét méltatjuk, és a szabadságot ünnepeljük, egyben arra emlékezünk, hogy a magyar emberek torkon ragadták az őket nyomasztó igazságtalanságot, és elmondták, hogy mit akarnak. Ezzel megszületett a magyar demokrácia. Legyünk büszkék rá, és őrizzük meg! Amikor március 15-ét ünnepeljük, akkor ne csak a nap méltóságára tekintsünk, hanem arra, hogy nekünk azóta is vele született jogunk elmondani, mit akarunk. És joggal követelhetjük, mint annak idején a helytartótanácstól Pest-Buda népe, hogy arra, amit akarunk, legyen a kormánynak füle, és cselekedjen úgy, amit a nép akar. Mert ez a demokrácia!

Tisztelt ünneplők, kedves barátaim!

A márciusi ifjak példát mutattak nekünk. Példát a hit és az akarat erejével. Az ő cselekedeteik örökre meghatározzák a magyar történelmet. Erőt meríthetünk tetteikből, felnézhetünk áldozatkészségükre, és követnünk kell az általuk kijelölt utat. Azt az utat, melyet nekünk, magyaroknak szánt a történelem. Egy kis nemzetnek Európa szívében, amely dacolva elnyomással, idegen hatalommal, történelmi tragédiákkal, ma is itt van, küzd, és összefog a haza érdekében. Ez a márciusi ifjak üzenete, ez az út, melyet kijelöltek számunkra.

Hiába végezték ki az első felelős miniszterelnököt és tábornokait. Hiába kényszerítették száműzetésbe a nemzet vezetőit, sorozták be magyarok ezreit a császári seregbe kényszerrel. A magyarokat mégsem sikerült megtörni. Kitartottunk. Ezért kellett Ferenc Józsefnek is belátnia, nélkülünk és ellenünk nem reformálhatja meg, és a nemzet akarata ellenére nem kormányozhatja Magyarországot. Nem lehet, mert a magyarok nem engednek a negyvennyolcból!

1848-49 után nem törte meg szabadságvágyunkat a törvények sárba tiprása, és a Bach-huszárok hatalmi gőgje. Nem törhette meg, hiszen a magyarság nem vereségre született. A magyar nép számtalanszor bebizonyította már, hogy hitének, összetartásának, és büszke magyarság tudatának köszönhetően többre hivatott annál, amilyen szerepet olykor szánnak neki.

Tisztelt hölgyeim és uraim! 

A 48-as ifjaknak március idusán sikerült felébreszteni a közösségi szellemet, közösséggé varázsolni az egymás mellett élő társadalmi csoportokat, sikerült civil összefogást létrehozni. Ők a magyarok történelmében az újra és újra felvillanó jel, ők azok, akik árnyékból a fény felé fordítják a magyar nemzet jobbik énjét. Ébren tartják az öntudatot, azt a lelkiismeretet, mely újra és újra megváltoztatja a magyarok, és néha Európa történetének menetét. 1848. március 15-e óta tudjuk, hogyan kell győzni. 1848. március 15-e óta tudjuk, hogy mi magyarok győzelemre született nép vagyunk.

Ez az erő terel össze bennünket minden év tavaszán, ha esik, ha fúj, ha tiltják, ha nem, ha megtorolják, ha kénytelen-kelletlen eltűrik. Valójában azért gyülekezünk minden tavasszal, hogy közösen kiáltsuk világgá: bármily kedvezőtlen is legyen épp a csillagok állása, nem tűrjük el, hogy vesztessé nyilvánítsák a magyarokat.

A legkülönbözőbb nyelvű, vallású, műveltségű és vagyoni helyzetű emberek hangyabolyából 1848-ban órák alatt nemzet szerveződött. Saját helyzetét átlátó, saját érdekeit felismerő, saját akaratát érvényesíteni képes nemzet. A márciusi ifjak tudtak új hitet adni, képesek voltak új jövőképet felvázolni. Hitük és erejük egész Európát lenyűgözte. Ma már más szelek fújnak, nincs idegen hatalom, de Petőfi Sándor-i lelkesedés kell ma is minden egyes polgár részéről. Összefogás egy országért, együttgondolkodás hazánkért, ez őseink üzenete, ez a magyar nép ereje!

Tisztelt Ünneplő Győriek!

Itt állunk most szeretett városunk szívében és közösen emlékezünk a magyar történelem egyik „legnemzetibb ünnepén”. Jó érzés, hogy ilyen sokan vagyunk ma. Ahogy a márciusi ifjak példát mutattak egy egész nemzetnek az összefogás és a hit erejével, úgy Győr városa is példát mutat ma Magyarországnak. Példát mutatunk, együtt, közösen! Magyarország ma Győrről beszél, arról az együttgondolkodásról, és összefogásról, melyet a válság idején a győri polgárok, a Győrt szerető emberek tanúsítottak. Pedagógusok és cégvezetők, nyugdíjasok és diákok, betegek és orvosok, munkás emberek és sportolók. Együtt, közösen szeretjük Győrt, együtt, közösen dolgozunk érte! Ez az összefogás volt az 1848-as márciusi ifjak üzenete akkor, és ez Győr városának üzenete ma!

Voltak, és lesznek is nehéz pillanatok, de pozitívan kell a jövőbe tekintenünk, és ahogy eddig is tettük, saját kezünkbe kell vennünk sorsunkat. Városunk fejlődik, gyarapodik, ma már országos fórumok is arra buzdítanak, hogy Találkozzunk Győrben, a lehetőségek városában. A győri felsőoktatás virágkorát éli, mert a jövő generációja biztosra akar menni, és élhető várost választani! Ez a mi érdemünk, együtt, közösen! Voltak és lesznek is nehézségek, de együtt, közösen még nagyobb dolgokra vagyunk képesek. Büszke vagyok Önökre, tisztelt győri polgártársaim, és köszönöm, hogy így szeretik ezt a várost.

Én is „csak” egy győri polgár vagyok. Egy apa, aki aggódik gyermekei jövőjéért, egy férj, aki szereti, ha felesége mosolyog, és egy dolgozó, aki akkor boldog, ha elégedett győriekkel találkozik. Építsük együtt gyermekeink jövőjét, tegyük boldoggá közösen családtagjainkat, és dolgozzunk összefogással szeretett városunkért. Van még mit tennünk, van még min dolgoznunk! Együtt, közösen, ahogy eddig is tettük!

Kedves Győriek!

Itt a tavasz, új évet írunk. Új szelek fújnak, ha mi is akarjuk. Merjünk együtt nagyot álmodni, higgyük el, hogy ennél többre vagyunk hivatottak. Megérdemeljük, és megérdemli Magyarország is!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!