Ünnepség az újratemetés emlékére

2014. június 16-án az önkormányzat koszorúzási ünnepséggel emlékezett Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésére.

A koszorúzási ünnepséget a Bisinger sétányon állított Golgota emlékműnél tartották, amelyen Rózsavölgyi László az Oktatási, Kulturális, Sport és Turisztikai Bizottság elnöke kiemelte, Nagy Imre példát mutatott, hogy a szabadság felelősséggel is jár. Felelősséggel tartozunk nemzetünkért, családunkért, saját magunkért. Mint mondta, a 25 évvel ezelőtti újratemetés olyan katartikus élménye volt a nemzetnek, amely csak kevésszer adatik meg a történelem során. Hozzátette, a függetlenség, a szabadság ünnepe a mai, amely megmutatja, ha hiszünk a magunk erejében, ha hiszünk az összefogás erejében, sokra vagyunk hivatottak. A megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával zárult.

Az ünnepséget megelőzően avatták fel a Nagy Imre utca 1. számú ház falán azt az emléktáblát, amely az újratemetés 25-ik évfordulója tiszteletére készült. Megvalósítását a Nagy Imre Társaság Győr és Környéke Szervezetén kívül az önkormányzat és magánszemélyek is támogatták.

Az avatáson Simon Róbert Balázs alpolgármester, országgyűlési képviselő emlékezett vissza a történelmi eseményekre:

Ötvenhat évvel ezelőtt, 1958. június 16-án hajnalban kivégezték Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét, Maléter Pált, a forradalom honvédelmi miniszterét és Gimes Miklós újságírót. Azért, hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa, a Kozma utcai kisfogház udvarán temették el őket, majd 1961. február 24-én titokban kiásták a koporsókat, és átvitték a Rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába, ahol jeltelen sírokba földelték el őket. A testek arcukra fordítva feküdtek a sírban, kezük drótkötéllel volt átkötve. A sírok fedőneveket kaptak. Nagy Imre sírján a Borbíró Piroska név szerepelt. Napra pontosan 25 évvel ezelőtt, a Hősök terén, a Műcsarnok előtt felravatalozva sorakoztak Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsói és az ismeretlen mártírokat jelképező koporsó, amelyre az ’56-os forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítették. A hangszórókból felhangzott az 1956-ot követő kivégzések áldozatainak névsora. Háromnegyed órán keresztül sorolták a neveket. A koszorúzási rendbe közel 70 szervezet iratkozott fel, elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai helyezték el a kegyelet koszorúját. 12 óra 30 perckor egy percre megállt az élet és országszerte megszólaltak a harangok.

Ezután a Hősök terén a koncepciós perek túlélői nevében is beszéltek a szónokok. Felszólalt Vásárhelyi Miklós, aki a forradalom idején a második Nagy Imre kormány sajtófőnökeként dolgozott, majd a perben öt évre ítélték. Rácz Sándor, aki ’56-ban a Nagy Budapesti Központi Munkástanács elnöke volt. Mécs Imre, akit 1958-ban halálra ítéltek majd az ítéletét egy évvel később életfogytiglani börtönre változtatták. Zimányi Tibor, aki részt vett a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának munkájában, ezért ’57-ben letartóztatták és öt évre ítélték. Király Béla az 56’-os nemzetőrség főparancsnoka és Budapest katonai parancsnoka. Sinkovits Imre színművész, aki 56’ október 23-án elszavalta a nemzeti dalt a Petőfi-szobornál majd a Parlamentnél. A legnagyobb vihart kavaró beszédet a magyar ifjúság nevében felszólaló Orbán Viktor mondta, aki először követelte az országos nyilvánosság előtt a szovjet csapatok kivonását. A megemlékezés a Himnusszal zárult. A tiszteletadás után több ezer ember indult meg fegyelmezett sorban a temető felé...

„A kőbe vésett szavak mindig erkölcsi útmutatást hordoznak, de nem csak nekünk, a ma emberének, hanem a jövő generációjának is szólnak. Emlékeztessen ez a márványtábla mindenkit arra, hogy mindig voltak olyan emberek, akik a legnehezebb időkben is kiálltak meggyőződésük mellett, a magyar nép érdekeiért.” – zárta gondolatait az alpolgármester.